| Chapter 31 |
1 | Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
|
2 | És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
|
3 | Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
|
4 | Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
|
5 | Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
|
6 | Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
|
7 | Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
|
8 | Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
|
9 | Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
|
10 | Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
|
11 | Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
|
12 | Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.
|
13 | Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
|
14 | Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
|
15 | Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
|
16 | Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
|
17 | És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
|
18 | Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
|
19 | Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
|
20 | Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
|
21 | Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
|
22 | A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
|
23 | Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
|
24 | Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
|
25 | Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
|
26 | Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
|
27 | És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
|
28 | Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
|
29 | Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
|
30 | (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
|
31 | Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
|
32 | (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
|
33 | Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
|
34 | Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!
|
35 | Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
|
36 | Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
|
37 | Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
|
38 | Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
|
39 | Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
|
40 | Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
|