| Chapter 44 |
1 | Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.
|
2 | Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
|
3 | Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
|
4 | Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
|
5 | Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
|
6 | Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
|
7 | Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
|
8 | Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
|
9 | Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
|
10 | Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
|
11 | Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
|
12 | Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
|
13 | Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
|
14 | Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
|
15 | Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
|
16 | Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
|
17 | A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
|
18 | Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
|
19 | Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
|
20 | Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
|
21 | Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
|
22 | Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
|
23 | Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
|
24 | Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!
|
25 | Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
|
26 | Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
|
27 | Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
|