| Chapter 5 |
1 | Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
|
2 | A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
|
3 | Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
|
4 | Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
|
5 | Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
|
6 | Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
|
7 | Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
|
8 | Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
|
9 | Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
|
10 | Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
|
11 | Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
|
12 | A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
|
13 | Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
|
14 | A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.
|
15 | Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
|
16 | Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
|
17 | Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
|
18 | A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
|
19 | Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
|
20 | Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú időre?
|
21 | Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
|
22 | Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
|